Ramadan Kareem

Hahó Otthoniak!

Lassan 2 hónapos hallgatás után belerecccsentek a csöndbe és újra hírt adok magamról. Kezdhetném mentegetőzéssel, h miért, és miért nem… de ezt most kihagynám, mindenesetre nagyon örülök, h ennyire vártátok a folytatást 🙂

Szinte biztos vagyok benne, hogy egy blogbejegyzésben nem tudom lefedni az elmúlt 2 hónap eseményeit, a kronológiának meg neki sem futnék, ezért csak úgy csemegézgetek…

Először is, ami a legfontosabb, és aminek a legnagyobb aktualitása van most, az a Ramadan, azaz a muszlimok legnagyobb (egy hónapos) vallási ünnepe, a “holy month”, azaz a szent hónap, ami gyakorlatilag ilyenkor fenekestül felforgatja az arab országok mindennapi életét. Nem véletlen, hogy nem azt írtam, hogy a muszlimok életét, ugyanis kivétel nélkül mindenkire, aki ebben a hónapban arab országban él vagy csak “tartózkodik”  hatással van, majd hamarosan kitérek rá, hogy pontosan mire gondolok.

Bevallom őszintén én eddig nem sokat tudtam az iszlám vallásról, kultúráról, ezért is örültem neki, mikor megtudtam, hogy a Fanar (Iszlám Kulturális Központ)  Ramadan estet szervez kifejezetten “nem-muszlim” nőknek, amire most hétfőn, a Ramadán 4. napján került sor. Rendkívül érdekes élmény volt!! 🙂 Először egy kis előadóterembe tereltek minket, ahol a  muszlim vendéglátóink, akik amúgy a Fanar munkatársai és kivétel nélkül muszlim nők voltak meséltek a Ramadanról, a szokásokról, feltehettünk kérdéseket és ők nagyon kedvesen és nyíltan válaszoltak.

Miután lement a nap először imádkozni mentek, ahova kivételesen mi is velük tarthattunk, viszont mivel a mosque-ba (mecset) a nők csak teljes “takarásban” mehetnek be, így nekünk is fel kellett vennünk a ruhánkra az abayat. Haat nagyon furi érzás volt a fejünk búbjától a kislábujjunkig korom fekete lepelben lenni, kb úgy festettem, mint egy apáca, és nem is volt nagy komfortérzetem benne, de elfogadtam és tiszteletben tartottam, hogy itt ez a szokás, ill. a feltétele annak, hogy kicsit beleláthassak az ő világukba…

 

Természetesen itt még az imádkozás is külön zajlik, a férfiak az alső szinten, a nők szeparáltan egy emelettel feljebb, de egy fa apácarácson keresztül le lehetett látni, én meg persze nem voltam rest ezt lencsevégre kapni. Íme:

Az ima után megtörhették a böjtöt, és egy kellemes vacsora (Iftar) mellett folytattuk a különböző kultúrák és vallások, szokások és hagyományok kivesézését.  Kb 40-en lehettünk vagy 15 országból plussz az öböl-térségből származó házigazdáink.

A földre  leterítettek egy hosszú nejlont, amit úgy “rendeztek be”, mint egy hatalmas ebédlőasztal, amire nagy kerek fém tálcán mindenféle remek falat, mogyorós, sáfrányos rizs, csirke, tojás került , külön dobozokban saláta és némi arab édesség-golyó.

Teli hassal és rengeteg új ismerettel a fejemben távoztam, aminek egy részét most szívesen meg is osztom veletek, mert gyanítom, hogy hozzám hasonlóan az Európában (így Mo-on) élők is vajmi keveset tudnak a több mint egy milliárd muszlim legnagyobb ünnepéről.

A Ramadán az Iszlám Holdnaptár 9. hónapja, s mint ahogy a neve is mutatja a naptár a Holdhoz igazodik, ezért minden évben kb 10-11 nappal korábban van,  mint az előzőben. Így történhet az, hogy van amikor télre esik  (az a szerencsésebb – mert nem a legnagyobb hőségben kell böjtölniük, illetve nyáron a nappalok is hosszabbak), van amikor meg nyárra, mint ahogy most is.  Idén július 2o. péntektől 30 napon át, augusztus 18. vasárnapig tart.

A Muszlim hit szerint ez az a hónap, amikor Allah bemutatta Mohamednek a Koránt. Ebben a hónapban minden egészséges felnőtt muszlim hajnalhasadástól napnyugtáig böjtöl, azaz nem ehetnek, nem ihatnak, nem dohányozhatnak, illetve szexuális kapcsolatot sem létesíthetnek, továbbá tiltott minden az Iszlám tanításaival ellentétes viselkedés, mint például a káromkodás, mások kibeszélése, olyan tévéprogramok nézése melyek erkölcstelen gondolatokat ébreszthetnek (akkor miért adnak le ilyen filmeket ilyenkor az arab csatornákon??? – kérdem én halkan) , de mellőzni kell a “felesleges” fecsegést is,  azaz a lényegre kell szorítani a társalgást.

A böjt alól kivételt képeznek a gyerekek (pubertás kor előtt), a tartósan betegek, a fizikailag koplalni nem képesek, a gyógyszeres kezelés alatt állók, a terhes vagy még szoptató anyák, a menstruáló nők, illetve akik utaznak. Ez utóbbit nem teljesen értem, mert pl azok, akik nem arab országban élő muszlimok, azokra vonatkozik, de akik éppen A-ból B-be mennek, azokra nem…

Aki utazás vagy menstruáció miatt kihagyott néhány napot, annak kötelező bepótolni az elmulasztott napokat, ergo azoknak annyi nappal tovább tart a böjt, aki meg terhes/szoptatós anyuka annak a következő évben kell bepótolnia, illetve ki lehet váltani az elmulasztott napokat azzal, hogy a kihagyott időszakra biztosítják egy rászoruló teljes étkeztetését.  Nekem amúgy ez nagyon szimpatikus, meg egy csomó minden a Ramadánnal és a vallásukkal, hitükkel kapcsolatban, de sok minden meg merőben ellentétes az én beállítottságommal, úgyhogy kedves barátaim azért nem kell  attól félnetek, hogy áttérek erre a hitre, de mindenképpen szeretném minél jobban megismerni és megérteni őket, ha már a sors úgy hozta, hogy egy időre “összezárva” élek velük itt, a földbolygó ezen pici kis országában…

A böjt másodlagos célja amúgy, hogy megtisztítsa az elmét, a testet és a lelket egyaránt. A muszlimok ilyenkor kőkemény önkontrollt gyakorolnak, ezekben a napokban még jobban felerősödik az amúgy is jellemzően szoros  családhoz való mély ragaszkodás,  jobban megbecsülik az élet fontosabb dolgait, és a 16 órás éhezés/szomjazás empatikusabbá teszi őket és nagyobb együttérzésre tanítja a kevésbé szerencsésekkel szemben. Minél többet kell imádkozni (napi 5 ima kötelező, megvan pontosan mindegyiknek az ideje, és vannak “javasolt” további ima “alkalmak”, ami az egyénre van bízva, de erősen ajánlott, ha” jó muszlimnak” tartja valaki magát), mert az a mondás járja, hogy az ilyenkor elmondott imák többszörös szorzóval számítanak majd, amikor a Menyországba kérik a bebocsáttatásukat.

Naplemente után aztán összegyűlnek, hogy elfogyasszák az Iftart , amely általában datolya és egy pohár tej elfogyasztásával kezdődik, majd imádkozás után a fő fogások következnek. Éjszaka, a következő napfelkeltéig szabadon ehet/ihat/szeretkezhet bárki. A legtöbben élnek is ezzel a lehetőséggel, és napfelkelte előtt közvetlenül (ezt sohournak hívják) újra nassolnak valamit, ami energiát ad a következő 16 órára.

Ami a legveszélyesebb a Ramadanban az az, ahogy az arabok ilyenkor az utakon vezetnek, a legtöbb baleset (amúgy sincs kevés errefelé) az év ezen időszakában történik, azt szokták mondani, hogy itt tudod lemérni milyen jó vezető vagy, és milyen jók a reflexeid, ha “túléled” a Ramadánt mindenféle koccanás vagy nagyobb baleset nélkül. A legdurvább időszak este 6 óra körül van, amikor már kezd lemenni a nap, az utolsó percek a böjt megszakítása előtt, rohannak, hogy odaérjenek az esti imára, majd pedig az iftar-ra, ami amúgy reggelit jelent (breakfast – break fast, azaz megtörni a böjtöt). Na akinek van egy csepp ki esze, az ilyenkor igyekszik otthon maradni … Napközben viszont pont azért mert a nagy többség ki sem mozdul, istenien lehet közlekedni az amúgy túlzsúfolt utakon :))

Ilyenkor általában rövidített munkaidőben dolgoznak a hivatalokban, bankokban, a legtöbb magáncégnél is. A gyerekeknek is délben vége az iskolának – ha iskolaidőre esik a Ramadán (most ugye nem).

Visszatérve picikét a böjtre, ők azt mondják, hogy fizikálisan a koplalás segít a vércukor és koleszterinszint, a vérnyomás, valamint az elhízás mértékének csökkentésében. A vallásos okok mellett tehát egészségügyi haszna is lehet ennek az “elhivatottságnak”. Nos, még ha azt el is fogadom, hogy a böjtölés lehet egészséges, segít megtisztítani, tehermentesíteni a szervezetet, de hogy a  35-45 fokban 14-16 órát víz nélkül legyen az ember??? Ép ésszel fel nem fogom, hogy ebben mi az egészséges. De hát több mint 1 milliárd ember megteszi minden évben, ennyi ember “nem tévedhet” – ahogy szokták mondani. De tutira kell lennie valami belső motivációnak, hitnek, ami segít végigcsinálni, ami minden bizonyára bennük van. Minden esetre a legnagyobb tiszteletem az övék.

A 4,5 hónap alatt lehetőségem volt több muszlim (közel-keleti, egyiptomi, marokkói stb.) embert közelebbről és mélyebben megismerni (anyumnak üzenem, hogy nnna “annyira” mélyen nem, ne izguljon – jja mert drága anyukámnak azért szerintem a top 3 rémálmában benne van, hogy én és Mustafa állunk az iszlám “házasságkötő sátorban” :)) Na de viccet félretéve – megfogadtam, hogy megtisztelve az ünnepüket ma egy kicsit komolyabbra veszem az alaphangot, de azért a kisördög csak kikukkant belőlem, mit van tenni 🙂 – szóval elég sok muszlim barátom/haverom lett (fiúk/lányok vegyesen), akikkel gyakran szoktam beszélgetni, és most a Ramadán ideje alatt is tartom velük a kapcsolatot, bár többnyire az éteren keresztül, mert ők ilyenkor “más életet” élnek, más bioritmusban, de akikkel találkoztam is mindegyik tele van energiával, mosolyognak, fel vannak villnyozva… Döbbenetes számomra.

Én csak 1 nap próbáltam követni az ő böjtjüket, Isten az Atyám megpróbáltam, de kb 8 óra elteltével ott voltam, hogy vagy eszem vmit, vagy “ártalmassá válok a környezetemre”… Konkrétan letoltam minden kis indiait az útról, jja mert hogy ehhez most már megfelelő harcijárművel is rendelkezem (egy 3.5 l-es motorral felvértezett gépsárkány szerelmem legújabb tárgya)  szóval olyan mértékben leesett a vércukrom, h már homályosan láttam és csak 1 gondolat forgott a fejemben és a szemeim előtt, h minél hamarabb hazaérjek, és felszakíthassam a hűtőszekrény ajtaját…

Háát ennyit az én böjtömről, de mindig tudtam, h én ehhez gyenge vagyok… Ami nem megy, azt ugye nem kell erőltetni..

Viszont!! Megtaláltam a nekem való napi “étrendet” Ramadán idejére, ami olyan jól működik, hogy már egy hét alatt nem mellesleg 1.5 kilót fogytam, ugyanis bevezettem, hogy reggelizek, amit nem szoktam korábban (2 szelet vajas piritós magában vagy sajttal, plussz egy nagy tejeskávé ), illetve többször eszek keveset, és általában du 4-5 körül eszem utoljára, vagy max még 1-2 falatot este 7-8 körül… A többször eszek keveset vasárnaptól-csütörtökig ergó a munkanapokon úgy zajlik, hogy kiszökök a kis teakonyhába (kb 1.5 m2), ahol a teaboy-ok szokták a kávét, teát stb elkészíteni nekünk (ilyenkor gyakorlatilag ők “holiday-en” vannak, semmi dolguk), és sutyiban, háttal az ajtónak letolok egy banánt, vagy septiben elkanalazok egy joghurtot, mert elvileg tilos “nyilvános helyen”, így az irodákban is enni/inni, mert ezzel felzaklathatjuk a muszlim kollégákat, de ugyanakkor szerintem maximálisan tudatában vannak, h a nem-muszlimok így-vagy úgy de “megoldják” a gondjaikat a kiskonyhában. A merészebbek kis dobozokban hoznak főtt kaját és megmikrózzák… na ezt én már pofátlanságnak tartom, mert azért a melegített ételnek szaga van…az meg ugye a kulcslyukon keresztül is megtalálja az utat kifelé… én azért csak hideg és gyorsan fogyasztható kaját csempészek be magammal minden nap, szigorúan fekete, nem átlátszó zacsiban 🙂

Egy jó dolog azért mindenképpen van számunkra is a Ramadanban. A hivatalos munkaidő  8-13-ig van, de nekem még 2-fél 3 előtt nem  nagyon sikerült eljönnöm az irodából, mert a főnököm 5 hét szabin van, és rám hárul a feladatainak egy része is, de így is azért sokkal rövidebb a munkanap az átlagoshoz képest, így van időm relaxálni, OLVASNI, elmélyedni magamban, sportolni…ééééés blogot íírni :)) Egyébként megfogadtam, h mostantól taktikát váltok, és többször írok keveset. Gondoltam, ha ez az étrendben bejött, miért ne próbálnám ki itt is 🙂

És azt is kitaláltam (mert mostanság sok időm volt kreatívkodni 🙂 haha), hogy kihasználom az iPhone-om diktafon funkcióját, mert ugye a legjobb gondolatok mindig vezetés/WC/zuhany stb közben jönnek, de legalábbis nem laptoppal az ölemben, hogy szépen felveszem magvas gondolataimat diktafonra és így nem felejtem el, hogy miről akartam írni, illetve ha vmi frissen történik velem, akkor azon nyomban “meg tudom örökíteni” (képpel és hanggal is), így tutira nem veszik a feledés homályába … Ugyanis most is annnyi de annyi minden történt a 2 hónapban míg kicsit “eltűntem”, hogy szinte biztos, hogy jó, ha a 20-25%-a valaha is lejegyzésre kerül …

Pl az is, hogy rákaptam a klasszikus zenére!! 🙂 Ez biztos jele az öregedésnek – gondoltam mindig, de ezt már nem osztom, ugyanis hihetetlen mértékben feltölt, és inkább fiatalabbá és energikusabbá tesz. IMÁDOM!! Kb másfél hónapja voltam először a Katarában a Qatar Philharmonic Orchestra egyik előadásán, amit a Qatar Expats társaság szervezett, és háát már első pillanattól kezdve rabul ejtett… Olyan szinten “átment rajtam” és megfogott a zene, hogy néha konkrétan a könnyeimmel küzdöttem. Arra is rájöttem, hogy a hegedű meg a cselló vannak a legnagyobb hatással rám, és nem tudom eldönteni, hogy azért, mert gyerekkorom egy rövid és már mélyen feledett időszakában szülői indíttatásra megpróbálkoztam mindkettőt  (ebben a sorrendben) bizonyos szinten elsajátítani, vagy szimplán “csak” azért, mert a szívem és lelkem mélyéig  hatol minden egyes dallam, ami kiszabadul belőlük 🙂  Hmm vagy a kettő együtt 🙂 Nem is érdekes, miért… csak szeretem és kééész 🙂

Rá két héttel aztán kaptunk pár ingyen jegyet az egyik magyar zenésztől, aki játszik a filharmónikusoknál (mert amúgy meg kb 20 magyar zenész van a zenekarban), amikor többek között Ravel: Bolero-ját is játszották. Háát mit mondjak, katartikus élmény volt! Olyannyira, hogy másnap este is elmentünk, már csak azért is, mert az volt az utolsó előadás a nyári szünet előtt. Hazautaztak a zenészek, és majd szeptemberben indul az új szezon.  Már most hiányzik és tuti, hogy szeptembertől “bérletes” leszek 🙂

Na drágáim, itt most elvarrom a szálakat, mert nekem itt már hétvége van, és lelki füleimmel hallom a tenger csalogató szavát 🙂

Ígérni nem merek semmit, de igyexem nem eltűnni úgy, mint az elmúlt 2 hónapban 🙂

Addig is írjatok, kérdezzetek, véleményezzetek!! :))

Üdv,

Blondie