Dupla, sőt talán tripla BOLDOGSÁG ez a mai nap nekem és ezt az örömömet szeretném Veletek is megosztani:
Először is, ami a legfontosabb, hogy az én kis keresztlányom, Szonja, aki a legtündéribb kisördög a világon, MA 2 éves!!! Úgy tűnik, mintha csak egy pár hónapja lett volna, amikor először a kezembe vehettem azt a tejciszagú picurka kis lényt, aki édesdeden szuszorgott az ölemben…. Sosem felejtem el 🙂
Pontosan 2 éve, péntek 13-án született, és én már akkor biztos voltam benne, hogy Ő egy nem mindennapi kis csajszi lesz, de a valóság többszörösen felülmúlta minden elképzelésemet 🙂 🙂
Rengeteget mókázunk, amikor együtt vagyunk, ilyenkor én is kicsit lemegyek gyerekbe (amit IMÁDOK) és az a legjobb, hogy ilyenkor senki nem veszi rossz néven, ha felnőtt létemre egy kicsit én is bolond vagyok… valahogy így :
Ma meg már kész kis hölgy, saját öntudattal, nem kicsi akarattal (van egy pár tippem kitől örökölhette), hihetetlen értelemmel és logikával megáldva. Gyönyörű gyűrűs fürtjeivel, tengerkék szemeivel, rosszcsontúl mosolyog a világra 🙂
Isten éltessen Szonja !!! 🙂
Ő egy igazi kis szeretetbomba, akinek az ölelése és pici nyálas puszijai nagyon hiányoznak itt a hétköznapokban … de már csak 3 nap és Kikkkit (ő így hív, mert nem tudja még rendesen kimondani a nevemet) repíti haza a hatalmas katari gépmadár és lesz majd móka és kacagás, medencében lubickolás, szökőkútban spriccelés, torta, lufi és a száz tagú cigányzenekar, meg amit akarsz 🙂
Egészen véletlenül, tegnap tudtam meg, hogy a kis csapatomban dolgozó katari lány, Fatima is MA ünnepli a 25. szülinapját. Büszkén meséli nekem tegnap, hogy képzeljem el, hogy holnaptól szabadon utazhat egyedül külföldre. Vissza kellett kérdeznem, mert azt hittem, h vmit félrehallottam, de miután másodjára is megismételte, és ugyanazt véltem visszahallani rákérdeztem, hogy miért eddig hogy volt???? A legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy a helyi lányok 25 éves korukig csak az apjuk ÍRÁSBELI engedélyével utazhatnak egyedül külföldre, meg egyéb jogokat is csak ebben a korban szereznek meg, ergo ekkor válnak független felnőtté (ez nálunk ugye 18 éves korban történik meg). Na de és most jön az érdekesség, ez csak a nőkre vonatkozik, a siheder kis katari fiúcskákra nem. FELHÁBORÍTÓ!! 🙂
Mondjuk furcsa volt már múltkor is, mikor mesélte, hogy este el akartak menni a húgával (aki 2 évvel fiatalabb nála, ergo 22-23) az egyik bevásárlóközpontba este 8-9 körül, és az anyukája mondta neki, hogy jó, de csak ide a közelebbibe menjenek és ne maradjatok tovább 10-11 óránál…
MICSODA?????? 24 évesen???? Persze próbáltam döbbenetemet nem kiültetni az arcomra, ami nekem nehezen megy, mindenesetre teljes mellszélességemmel (na mert az meg van bőven) mellé álltam és teljes megértésemről biztosítottam… Tyűűű, egy pillanatra visszagondoltam a saját 18-25 év közötti 7 éves periódusomra… jobbnak láttam nem belemenni a sztori mesélésbe, mert szegény lány rájön, hogy ő még SEMMIT SEM ÉLT…
Na de Drága Fatima, ma eljött a felszabadulásod napja, „ÉLJEN AUGUSZTUS 13, énekszó és dal köszöntse” !!!
عيد ميلاد سعيد avagy Eid milad sa’id !! 🙂
(szabad-fordításban: Boldog születésnapot! )
Eddig volt a duppla és most jön a ráadás, ami igazából csak nekem öröm, viszont nekem akkkkkkora nagy, hogy szeretném gyorsan világgá kürtölni. Először egy kérdés: úgy otthoni idő szerint ma délelőtt 11 óra magasságában nem hallottatok vmi égtelen nagy puffanást? Mint amikor egy meteor becsap a földbe, vagy mint amikor anno ledöntötték a Lenin szobrot a Március 15 téren a Sportház előtt? Hmmm? Mert ha igen, akkor ad 1 jó a fületek, ad 2 ha eddig nem értettétek volna honnan jön a furcsa zaj, hát most felfedem a nagy titkot: az én szívemről esett le egy brutáááál nagy kő, ugyanis a mai Pricing Committee-n (lefordítva árazási bizottság), de az nálunk olyan, mint normális cégeknél a Board (azaz a legfelső vezetőkből álló „tanács”), szóval a nagyfiúk ma jóváhagyták azt a projekt üzleti tervet, amin laza 3 hónapja dolgoztam (a napi munkám meg miegyebek mellett), és ami eddigi kint létem legkomolyabb szellemi terméke, mondhatni saját kis bébim! Durranjanak a pezsgők, tapsgép, sikoly, konfetti, miegymás!! 🙂
El kell mondjam, hogy azért nem volt könnyű szülés, kb 1,5 hete inszomniában (álmatlanság) szenvedek, ééén, aki világéletemben olyan jó alvó voltam, h ha nem állítottam be órát, akkor 12-13 órákat is el bírtam aludni, most meg az elmúlt másfél hétben, ahogy közeledtünk a végső ítélkezés napjához gyakorlatilag hajnali 2-3-ig kuvikkoltam az ágyban, mire kínkeservesen el tudtam aludni, de akkor is kb óránként felébredtem, forgolódtam, már égett a szemem, minden bajom volt… na de a neheze az majd csak pár órával később konkrétan reggel 7-kor jött, amikor ugye fel kellett volna kelnem… na azt nem kívánom senkinek… Volt, h fél 11-re bírtam bemenni, és olyan is volt, h délben haza kellett jönnöm… Még szerencse, hogy hulla jó fej, empatikus főnököm van, különben már vízszintesben vinne haza a pénteki járat. Na jó ezzel nem szabad még tréfálni sem, egy szó mint száz, END, KHALAS, FINITO, ENDE gut Alles gut, itt a VÉGE fuss el véle…
Már csak az jár a fejemben, hogy 3 nap és újra otthon, a saját kis ágyikómban, ahol HATALMASAKAT FOGOK ALUDNI a kellemes 25 fokban!!! 🙂
Csók mindenkinek!!! Készüljetek, JÖVÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖK!! 🙂