Hát újra itt! 🙂
Azt sem tudom hol kezdjem, mert annyi-de-annyi mindent történt itt körülöttem azalatt a másfél hét alatt, mióta utoljára hírt adtam magamról ezen a fórumon, hogy csak nnna!!
Talán kezdem a lakás kérdésnél, mert legutóbb ez volt az egyik hot téma. Nos kb másfél hét után hétfőn reggel elhagyhattam vééégre a Mövenpick-et, és birtokba vehettem a korábban beígért apartmant a Beverly Hills Towerben. Hááát mit mondjak, a lakás egyszerűen gyönyörű, hatalmas nagy, konkrétan körbe tudom kergetni magam benne, egy kb 35-40 m2-eres nappali + étkező, egy minden igényt (de az enyémet mindenképpen) kielégítő nagy konyha, egy vendég WC zuhannyal, ez kb a „social” része, majd egy hosszabb folyosón lehet eljutni a két lakrészhez. Azért írom, hogy lakrész, mert nem szimplán két hálószobáról van szó, ugyanis mindkét szobához tartozik egy saját fürdőszoba, illetve egy-egy gardróbszoba is. Jjja és majdnem elfelejtettem van még egy mosókonyha is, egy (kosaras) férfiember nagyságú mosó-szárító géppel.
A lakás tehát első osztályúúúú, szépen berendezett, hangulatos, „szerelem az első látásra”, de sajnos fülem is van nem csak szemem… és akkor most jön az, hogy DE, mert háááát nehogymáááá ne legyen DE 🙂
A „DE” konkrétan kb 60 kültéri légkondi turbinában testesül meg (elnézést, ha van gépészmérnök az olvasóközönségben, lehet, h tök nagy hülyeséget írtam, nekem annak tűnnek), amik il concreto az ablakom alatt fület és idegrendszert nem kímélve zakatolnak éjjel-nappal, sőt éjjel még mintha hangosabban szólnának, de lehet, h csak a város halkul le annyira, h nagyobb lesz a kontraszt, mindenesetre első hallásra nálam megütötte az „extremely noisy” kategóriát, és sikítva szaladtam a „facility managerhez”, hogy gyorsan csináljon vmit, mert én itt egyetlen éjszakát sem tudok aludni.
A drága jó ember – aki mellesleg pakisztáni születésű, de kb 30 éve Qatarban élő hihetetlen lelkiismeretes, jófej emberke – és amúgy rengeteg segített már és segít a mai napig is egy csomó mindenben – szval azonnal megfordult az autójával a város másik végéből és elkezdte végigjárni a környező tornyokat, hogy találjon nekem vmi másik alternatívát. Aznap este sikertelen volt a körút, nem talált szabad apartmant, ami megütne vmi hasonló szintet, így nagy duzzogva és mindkét fülembe füldugót nyomva (úgy egyébként egyáltalán nem hallani a zúgást) szépen elaludtam.
Másnap munka után már én is vele mentem, mondván jobb, mint ha otthon ülnék a zakatoló lakásban, meg hátha ketten együtt majd sikeresebbek leszünk, de sajna nem. Gyerekek, ez döbbenetes. Itt van kb 25-30 db min 30 emeletes, egyenként kb 300-400 lakásból álló toronyház, és MIND TELE VAN!!! De úgy, h itt ezen a környéken a bérleti díja egy ekkora lakásnak 14.000-18.000 QR (na most kapaszkodjon meg mindenki: az annyi, mint 910.000 -1.170.000 Ft / hó!!!!!) Na jóóó, senki nem mondta, h a Westbay-en kell lakni, de ez 5 perc sétára van a cégtől, egyenlőre még nincs autóm, szval sok választási lehetőségem nincsen, ráadásul az első 3 hónapot a cég fizeti, úgyhogy nem szívesen mennék el máshova…
Na de egy szónak is száz a vége, ahogy teltek a napok, úgy kezdtem megszokni ezt a zúgást, most már szinte észre sem veszem, ráadásul, ha itthon vagyok – ami most már amúgy egyre ritkábban van – akkor is megy vmi zene (vagy ritkábban a TV) háttérzajnak, éjjel meg ott vannak a saját füleimre kiöntött jó kis szilikon füldugóim, amik már annyi hasonlóan kellemetlen helyzetből mentettek meg. Szval maradok!!! Maradok, mert megszerettem ezt a „kis” lakást, kipakoltam a cuccaimat a bőröndökből a gardróbba, kezdem belakni, szuper, hogy reggel ripszi-ropszi átsétálok a cégbe, hogy közel van a City Center stb…
Az élet csupa kompromisszum, nem igaz? És ha hiszitek ha nem, mióta meghoztam ezt a döntést hirtelen szép lett a világ!! 🙂 Azóta minden más téren is jelentős előremozdulás történt,és napról-napra érezhető a hangulatomon, hogy kezdem magam „itthon” érezni 🙂 Kezdem elfogadni, megszokni, mitöbb MEGSZERETNI ezt a várost úgy mindennel együtt 🙂
Mert amúgy meg egy szuper kis hely, tényleg olyan, mintha nyaralnék, csak éppen napközben dolgozok kicsit! 🙂 De azt is annnyira élvezem!! Nem tudom mikor hagyta el ilyen utoljára az én számat, de ebbe most ne is menjünk bele. A lényeg, hogy most a helyemen vagyok, nagyon is… azt érzem! 🙂 Vidáman megyek be minden reggel dolgozni, azt sem tudom hova nyúljak először annyi teendő van, de teljesen lázba hoz, minden nap valami új ötlet pattan ki a fejemből, a főnököm is hulla jó fej, tök laza, jó humorú fickó, minden ötletemre széles mosoly hagyja el a száját, és egy feltartott hüvelykujjal jelzi, hogy ez az!!! Meg excellent! És egyéb lelkesítő csatakiáltások. 🙂
A Teaboy időközben már megtanulta, hogy én sok tejjel, cukor nélkül szeretem a kávét, mint ahogy azt is megfigyelte, h a napnak melyik részében iszok, így kérés nélkül hozza szinte percre pontosan minden nap. De valamelyik nap az is előfordult, hogy egy teli tálca mini muffinnal jelent meg, és mindenkit végigkínált. Szval el vagyunk látva rendesen. Egy szavam nem lehet a munkahelyemre (eddig), és remélem ez így is marad 🙂
A másik nagy előrelépés a „szocializálódás” terén történt, ugyanis néhány, a szállodában egyedül eltöltött este után kezdtem azt érezni, hogy vagy nagyon gyorsan találok magamnak „új” barátokat, társaságot kimozdulós programokhoz, vagy be fogok csavarodni, de nem kicsit. Azon nyomban felpattantam a netre egy óra leforgása alatt két expat közösséget is találtam, akikkel rögtön felvettem a kapcsolatot. /Azoknak akik előtt esetleg nem ismert az expat szó jelentése csak 1 mondat erejéig kitérnék rá. Az expat = expatriate röviditett formája, a wikipedia szerinti meghatározása: „olyan képzett szakemberek, akik időszakosan vagy véglegesen külföldön vállalnak munkát”./
Kiderült, hogy az egyik – többnyire angol, ausztrál, amerikai, francia, egyiptomi és néhány ázsiai nemzet ifjait tömörítő – expat csoport nagyon is aktív, profi honlapjuk van, minden héten szerveznek vagy 3-4 programot, és aki akar csatlakozhat bármelyikhez az RSVP gomb megnyomásával. Előtte persze taggá kell válnod, gondolom megszűrik azért, h kit engednek be, de ez rendben is van, hozzáteszem nekem egy percig nem voltak kételyeim, hogy befogadást nyerek-e, és persze így is volt. Úgyhogy azóta már a héten találkoztam is néhányukkal, egy nagyon kellemes estét töltöttem tizenketted magammal, és olyannyira jól sikerült az első alkalom, hogy jövő héten már két programom is lesz velük, hétfő este egy mozi, csütörtökön este meg (ami itt olyan, mint otthon a péntek este) Zekreet Beach-re megyünk ki BBQ-zni. Tábortűz, zene és minden ami belefér olyannyira, hogy kinn is alszunk, kvázi kempingezünk egyet.. 🙂 Húú már nagyon várom…
Jövő héten amúgy a másik expat társaságból is találkozok 3 emberkével (2 angol lány és egy ír srác), akikkkel eddig még csak chateltem…szval lassan de biztosan beépülök a dohai közösségi életbe, és ezt felettébb élvezem. :)))
De természetesen az itt élő honfitársaimat sem hanyagolom, sőőőőt! Ma például magyarokkal voltam egy egész napos sivatagi túrán, kis tengerparti strandolással, focizással megspékelve. Isteni időnk volt, 38 fok, de max 30-nak lehetett érezni a finoman simogató szélben, megnéztük a Film City-t (ez egy mesterséges mini város, ahol régebben egy filmet forgattak, innen kapta a nevét), utána kicsit krosszoztunk a sivatagban, majd egy kellemes kis partszakasznál letáboroztunk a terepjárókkal, előkerültek a kempingszékek, csirkecombok, almás lepények, főtt kukoricák (le sem tagadhatnánk, hogy magyarok vagyunk) és eljött a lazulás ideje… :))
Holnap délután pedig szintén egy BBQ-ra vagyok hivatalos, ahol zömében magyarok lesznek, ők nem családosok, de párjukkal kint élő magyarok. A házigazda lány tagja egy otthoni jó barátom havernője; és a Zoli már akkor megpróbált „összeismertetni” minket, amikor még Pesten voltam. Azóta itt felvettük már egymással a kapcsolatot, telefonon többször is beszéltünk Dórival, egy nagyon kedves, érdeklődő, segítőkész lány. Egy másik párral, akik szintén ott lesznek holnap meg amúgy már találkoztam a múlt héten egyik este, a lány hozzám hasonlóan szombathelyi származású, sőt egy évfolyamban is jártunk, csak a két rivális gimi padjait koptattuk. Meséltek pár érdekes sztorit, ajánlottak néhány megfontolandó dolgot, pl hogy érdemes autót bérelni addig is amig nem tudok venni, mert gyakorlatilag itt nem nagyon tudsz máshogy közlekedni, lévén nincs tömegközlekedés, de nagyon gyalogos utak sem, ahol meg vannak, ott is katasztrofálisak a járdának nem igazán nevezhető apró kockakövekből girbve-gurbán kirakott, egyenetlen, kisebb nagyobb lyukakkal tarkított, női körömcipőt nem kímélő poros utak.
A cipőkről jut eszembe, hogy voltam pedikűrösnél, még a szállodában, egy filippino lányka végezte, és bár teljesen más technikával, mint otthon, de olyan gyönyörűen megpedikűrözött, hogy szerintem utoljára a születésemkor volt ilyen babapuha talpam, és a francia lakkozás is csudiszép lett. Jóllehet 85 QR-t fizettem (ami az otthoni ár kétszerese), mégis nagyon nagy megelégedettséggel jöttem el. Ezen felbuzdulva elkezdtem kicsit utánajárni a fodrász és műkörmös témáknak is, ugyanis festett szőke rövid hajamat 3-4 hetente kell festeni/vágni, ugyancsak 3 hetente töltetem a körmömet, és már 2 hét eltelt, úgyhogy kezdett égetővé válni a téma. Többen is ajánlották, hogy ha biztosra akarok menni, akkor nem szabad ezen spórolnom, jó helyre kell mennem, mert a legtöbb fodrászatban filippino lánykák dolgoznak és ők nem is nagyon festenek hajat, de a vágás is csak annyi, hogy körbevágják a hajadat, se semmi stylingolás 🙂 Na háát én megfogadtam a jó tanácsot, találtam is egy „Glow American Salon” nevű helyet, aminek 2 üzlete is van, az egyik pont egy pár toronyházzal arrébb, mint ahol most lakom, úgyhogy azt hiszem itt teszek egy próbát hamarosan. Mondjuk elég húzós árai vannak (megint csak az otthoni árakhoz viszonyítva, amit mint tudjuk nem szabad :), de én ezen nem szeretnék spúroskodni..
Múltkor úgy zártam a bejegyzésemet, hogy most írok majd a helyi csapvíz minőségéről. Nos annyit kell tudni, h a megérkezésem után 2 nappal az volt szinte az első dolog, amit a magyarok a lelkemre kötöttek, hogy mihelyt kiköltözök a szállodából, azonnal szereltessek víztisztítót a csapokra, de még a zuhanyrózsára is, ugyanis többen tapasztalták egy pár hónap után, hogy elkezdett hullani (nem kicsit) a hajuk, de aztán a víztisztító felszerelését követően ez megállt, szval mindenképpen figyeljek erre oda. Nos még csak 4 napja költöztem ide be, de holnap tervezem, hogy beszerzek pár ilyet a csapokra és a zuhanyra, mert nekem amúgy sincsen vmi dús hajkoronám, szval ha még ebből is veszítenék akkor azzal már a kritikus szint alá kerülne a hajállományom. Ennél fogva aztán ivásra még kevésbé alkalmas az itteni víz, de mivel én otthon is palackozott vizet ittam már évek óta, ez itt nekem nem jelent újdonságot.
Húúú igaz, hogy még lett volna vagy 4-5 téma amit szívesen megemlítettem volna ma, de akkor azt legközelebbre hagyom, mert itt már éjfél elmúlt és holnap reggel fél 9-kor jön a költöztető cég, hozza a dobozaimat, benne a személyes dolgaimmal, amik lassan egy hónapja indultak el Budapestről és amiknek egy részét már nagyon hiányolok, mert bár teljesen bebútorozott, és gépekkel maximálisan felszerelt lakásban lakom, de ezen kívül SEMMI nincs, se egy kés, egy villa, semmi, úgyhogy elég érdekesen étkeztem itthon az elmúlt pár napban 🙂 De ez már csak holnap reggelig tart, utána ismét egy fokkal emelkedni fog a komfortérzetem… És így megy ez minden nap mostanság 🙂 És ez jó! 🙂
Nemsokára jelentkezem!
Addig is, ne politizáljatok, hanem szeressétek egymást és élvezzétek a tavaszt! 🙂 Ja és világbéke! 🙂