Az első benyomások…

Üdvözlet a Közel-Keletről!!! 🙂

Háát megérkeztem! Itt vagyok egy (számomra) új világban, egy új életszakasz kezdetén..
Sok mindent olvastam Qatar-ról és a Közel-Keletről mielőtt belevágtam ebbe a “kalandba”, hogy ne érjenek túl nagy meglepetések, főleg ne csalódások és talán ez az oka annak, hogy itt tartózkodásom eddigi 2 napjában elmondhatom, hogy hozta vagy bizonyos szempontból még überelte is az elvárásaimat, elképzeléseimet, de még azért korainak tartom, hogy ezt 100%-os biztonsággal állíthassam, inkább csak az első benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni, megfűszerezve néhány számomra szokatlan dologgal, amikkel találkoztam itt kinn.

Katar

Nos, arról most sokat nem is regélnék, hogy kb 35 percig pakoltatták velem keresztbe-kasul, át majd vissza a 2 bőrönd, 1 nagy sporttáska, illetve a 3 kézipoggyászom (laptoptáska, fotóstáska, női kézitáska) tartalmát, hogy kevesebbnek tűnjön, végül 25kg túlsúllyal (és 57 ezer Ft-tal karcsúbb bankkártyával – ennyi volt a bünti a túlsúly miatt)felengedtek a gépre… Ilyenkor azért megfordul az okos kis buksimban, hogy ha mondjuk nem én, hanem egy nálam 25kg-val “erősebb” férfiember utazott volna helyettem 25 kg-val kevesebb poggyásszal (ergo összsúlyban egyenlőek vagyunk), akkor őt simán felengedik bünti nélkül. Ezt mint magánember gondolom, de ha átkapcsolok “pricing expert” üzemmódba már kevésbé tudok haragudni rájuk… Így megy ez a mi szakmánkban 🙂

Alig ocsudtam fel a “túlsúly mizériából”, jött a következő meglepetés, de ez már pozitív volt, nem is kicsit, elmondhatatlanul nagyon!! Kiscsaládom meglepett és a tudtom nélkül, titokban feljöttek Szombathelyről, hogy elbúcsúztassanak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy “csak ezért” 500 km-t autókáznak, főleg a 3 gyerekkel, akik közül a legkisebb alig múlt 1 hónapos!! Amikor megláttam Szonját, a kis másfél éves keresztlányomat és Rebót a nővérét szaladni felém a reptéren, majd sorra bukkantak elő az ismerős arcok a reptéri büfé oszlopai mögül (a a húgom a pici Tamival, a sógorom, a szüleim, az unokanővérem a férjével és 2 fiúkkal..) háát mit mondjak nem bírtam tartani magam, és konkrétan zokogásban törtem ki, még szerencse, hogy csak szolíd útismink volt rajtam, addig a percig, mert utána nem sok minden maradt rajtam… Egy biztos: nekem van a legfantasztikusabb családom! Nagyon fogtok hiányozni, de minden héten beszélünk, videó telefonálunk stb, úgyh ne izguljatok! Minden rendben lesz!! 🙂

Na hát szóval mindezek után egy laza 5,5 órás repülést követően megérkeztem Doha-ba,az Al Maha service egyik kedves kísérőhölgye pillanatok alatt végigvitt az emigration office-on, így sorban állás nélkül pikk-pakk csomagokkal, mindennel együtt kinn is voltam a váróban, ahol már várt a sofőr kis táblán a nevemmel, tudta hova kell hoznia, úgyhogy minden flottul ment. Kedves srí lankai 20-on éves fiúcska, gyengus angollal, de annál nagyobb lelkesedéssel mesél, kérdez, mesél, kérdez 🙂 Majd egy “good luck mam”-mal elbúcsúzik, mikor kiszállok. /Csak egy kis érdekesség: mikor tavaly novemberben pár napot kint töltöttem és egyre-másra hallottam “good morning mam”, “how are you today, mam” stb. nagyon nem értettem, hogy miért hívnak engem “anyának” (mom= mother rövidítése, amit szintén “mám”-nak ejtünk – ezt csak azok kedvéért részleteztem, akik németesek voltak a suliban :)), mikor egy darab ráutaló jel sincsen, hogy anya lennék, mire aztán segítettek, h ez nem mom, hanem a madame röviditése :)/

A Mövenpick Tower & Suite, ahol az első 3-4 napomat töltöm mielőtt átköltöznék 2 utcával arrébb lévő ideiglenes apartmanomba a Beverly Hills Tower-ban a Qtel irodaházával szemben helyezkedik el, konkrétan az ablakomból pont rálátok leendő munkahelyemre, ami azért is fantasztikus, mert elég 35-40 perccel a munkaidő kezdete előtt felkelni, ami nekem nagy könnyebbség lesz, lévén itt hivatalosan 8-kor kezdődik a munka, én meg otthon fél 8-8 között szoktam kelni…

Kedves meglepetésként a szobában várt egy “welcome package” leendő cégemtől, ami egy szép A4-es bőr mappatartót, egy doha térképet, egy helyi magazint, egy a nevemmel (helyesen leírva) felcímzett noteszt és egy Qteles SIM kártyát tartalmazott, illetve az én drága ex- és leendő “többmintkollégám” még egy átalakítót is belecsempészett a csomagba, mondanom sem kell enélkül most nem írnám ilyen nyugodtan a blogomat, és a telefonom is már rég lemerült volna, ugyanis itt nem az otthoni szabványúak a konnektorok, ergo ha bármilyen magammal hozott készüléket szeretnék használni, vagy tölteni, akkor ez a kis kütyü elengedhetetlen.

Hál Istennek úgy alakult, hogy van 2 nap pihenőm itt mielőtt vasárnap elkezdenék dolgozni (itt ugyanis péntek-szombat a hétvége), ezt kihasználva tegnap és ma reggel is 9.30-ig (!!!) aludtam, és csak azért keltem fel ilyen “korán”, mert 10.30-ig van reggeli 🙂 Dél körül tengerparti sétálós, halazós, lazulós programra mentem 2 leendő magyar kollégám és családjaik társaságában Al Khor-ba (egy kis halászfaluhoz hasonlító pici település fél órányira Doha-tól). Kellemes 26-27 fok volt, napsütés, pici széllel társítva, homok-por-pálma-tenger-halászhajók hegyekben és rengeteg emigráns, olyannyira, hogy arabot konkrétan nem is láttam sztem, olyan érzésem volt, mintha átruccantam volna Pakisztánba, Sri Lanka-ba vagy India legmélyére 🙂 Na és itt nem szívbajosok ám a “sötétbőrű vendégmunkások”, kocsányokon lógó szemeket meresztgetve, teljes fogsor hiányában, szellős mosolyuk kíséretében sétáltunk végig a parton, ahol ők a pálmák árnyékában heti egyetlen szabadnapukat töltve egyszerűen csak fetrengtek a fűben…
Azért mondtam, h itt nem voltak szívbajosak a srácok, mert Doha-ban konkrétan rám sem mernek nézni (ahogy a többi fehér nőre sem), lesütött szemmel, lehajtott fejjel teszik a dolgukat, ugyanis egy “rossz mozdulat” és repülhetnek haza, kitoloncolják őket az országból. Szóval itt rend van, a legnagyobb nyugalommal megyek ki az utcára!!

Ma a kései reggeli után meglátogattam a legközelebbi bevásárlóközpontot, lévén már 1,5 napja itt vagyok, most már – “egészséges Nőként” illik felmérni a “lehetőségeket” 🙂
Háát mit mondjak kb egy Westend 2-3-szorosa lehet a “City Center” (így hívják a bevásárlóközpontot) belsejében pálmafák, van vagy 4 emeletes, rengeteg lift, mozgólépcső, egy viszonylag nagy korcsolyapálya és temérdek üzlet, kávézó, étterem…

/Hímnemű olvasóimnak ezen a ponton azt ajánlom menjenek ki egy kávéra/sörre, mert nagyon csajos téma következik:)illetve javaslom, hogy gyengébb idegzetűek ugorjanak egy bekezdést/

Háát egy jó 3-4 órás program lett belőle, ugyanis lépten nyomon “home furnishing”, “home design”, “home decoration” üzletbe botlottam, amik hát mondjuk ki a gyengéim. CSAJOOOOOOK, ezt nem lehet elmondani… Egy kisebb fajta orgazmus…vagy akár már-már egy közepessel is felér, nem merek nagyot mondani :))
Olyan kis kreatív konyhai kiegészítőkre bukkantam, amiket még sehol nem láttam. Pl szilikon gyűrű, amit a tepsibe kell beletenni, ha felmelegedett az olaj, a gyűrűbe beleütni a tojást és a tükörtojás gyönyörű szabályos lesz, nem folyik szét… De találtam pl egy olyan lábosra való műanyag “fedőt” (perfect boil pan topper), ami kicsit homorú, középen picit nyitott és nem engedi, hogy kifusson a forrásban lévő víz, egészen pontosan felfogja azt, ami ki akarna futni… Aztán persze van az IKEA-s alma szeletelőnkhöz hasonló elven működő, de kicsit más szerkezetű mangó szeletelő, aztán “color changing eggtimer”, a tökéletes főtt tojáshoz, dino alakú szendvics gyártásához szükséges vágósablon (kis és nagy gyerekeknek :)), praktikus narancshámozó, speckó alakú grépfruit “evőkanál”, és még sorolhatnám holnapig…ÉS ami a legdurvább mindezek nagy többsége 10-25 Ryal (650-1.600 Ft)között van, a legdrágább is max 45 Ryal (nincs 3.000 Ft) De amin a legjobban ledöbbentem, azok a gyönyörűbbnél gyönyörűbb nagy padlóvázák, exlusive lámpák stb, amiket otthon (Mo-on) 20-40e Ft alatt meg sem mutatják, itt 120-300 Ryal (7.500 – 20.000 Ft) között láttam csodaszééééépeket!!
Szintén pozitív meglepetés volt, hogy az otthon megszokott és szeretett márkáim: Mango, Zara, Woman’s secret stb.. “hazai” áron kaphatóak itt is..
ÉS VAN BODY SHOP!!!!!!!!!!! YEAH!!
Na jó, ez nem egy “shopping blog”, nem szeretnék ezen a ponton leragadni, inkább mesélek még más érdekességeket, amiket ma jártamban-keltemben tapasztaltam.

/Srácok, visszajöhettek!! :)/

Beültem egy latte-ra az egyik “teraszos” helyre és csak úgy nézegettem az embereket.. Ez amúgy egy másik nagy hobbim, sőt elárulom (bár egy jópáran tudják rólam), hogy sutyiban szeretem “kihallgatni” is az embereket, akik a szomszédos asztalnál ülnek és beszélgetnek, ez persze csak akkor megy, ha valamilyen általam értett és beszélt nyelvek vmelyikén művelik. Szóval nézegettem az előttem elhaladó embereket, és azt kell mondjam, hogy kb fele-fele arányban láttam arab és nem-arab embereket, a nem arabokon belül is kb 50% volt a fehérek aránya, így hosszas matekozás után kimondhatom, h a bevásárló központ látogatóinak egy negyede az itteni kifejezéssel élve “western” 🙂 Ami jóóó 🙂 Nekem tetszik! De bejön amúgy ez a vegyes nemzetközi környezet, közeg…eddig 🙂

Elnézegettem a nők öltözködési szokásait is, és megállapíthatom, hogy általában véve elég visszafogott, de azért láttam nem egy olyan nőt, aki térd feletti szoknyát vagy rövid nadrágot viselt, hozzáteszem ezek nagy többsége egy férfi oldalán sétálgatott, és itt gondolom az sem mindegy.
Mellesleg egy csomó miniruhát, mini farmer szoknyát, forró sortokat stb láttam az üzletekben, azért kiváncsi lennék rá, hogy kik, mikor és hol hordják, “hordhatják” 🙂
Én eddig mindenhol azt olvastam, hogy a nőknek “erősen ajánlott” a térdet ill a vállat takaró ruhákban megjelenni, különben könnyen összeütközésbe kerülhetnek, főleg helyi arab nőkkel…
Láttam több “vegyes párost” is, de szinte mindegyik fehér férfi – sötétebb bőrű nő (nem katari arab) volt, a fordítottjával – legalábbis a mai nap folyamán – nem találkoztam.

Az eladók mindenhol nagyon kedvesek, köszönnek, de nem tapadnak rád, nem zaklatnak, viszont ha van kérdésed, nagyon készségesen válaszolnak! 🙂
Az “ami befolyik, az rögtön kifolyik” elve alapján természetesen a latte és fél liter víz elfogyasztása után nemsokkal a női mellékhelyiséget is meg kellett látogatnom, így arról is tudok referálni. Két érdekességet is tapasztaltam, az egyik, hogy van 2 gyerek méretű, a gyerekek magasságához épített mosdó, illetve van egy lábmosó sarok!! Igen, jól olvassátok, ugyanis rögtön a női toilet mellett található a “woman prayer room” (női imaszoba), ahova természetesen mezítláb, és tiszta talpakkal lehet csak bemenni.

plaza

Azért elég furi látvány volt ahogy a feltűrt abaya-ban lábat mostak ott a helyi asszonykák, de biztos ez is csak az első alkalommal furi, aztán megszokom majd, és fel sem fog tűnni.
Amúgy minden WC-ben van egy “dedikált” filippínó takarítószemélyzet, és mihelyt kijössz a WC-ből ő teljes menetfelszerelésben bemegy utánad és 3-szor “felzsurulja” oda-vissza, és csak utána mehet be a következő delikvens. Ez szép és jó egyébként, mert így enni lehet a földről, de azért belegondolok, hogy ha otthon mondjuk egy Jam Pub-ban 2 Mai Thai után, teli hólyaggal, összeszorított lábakkal állok 13.-ként a sorban a női WV előtt, akkor nem biztos, hogy szeretném, hogy minden ember után 5 percig takarítsa vki a WC-t, de hál Istennek itt nem volt ekkora tumultus, illetve van elég mellékhelyiség.

Ezt az élményemet mondjuk pont megcáfolja a tegnap Al Khorban tapasztaltak, ahol ugyan nem mentem be a nyilvános WC-be, mert hál Istennek pont “nem kellett”, de kb 100m-ről csukott szemmel odataláltam volna… Na de mint korábban említettem óóóóriási nagy különbség van Al Khor és Doha között, leírhatatlan, és háát én nem véletlen ez utóbbiba szerződtem 🙂 Hihi 🙂

Még bementem az Auchan/Tesco/Interspar típusú helyi hypermarketbe, a Carrefour-ba körülnézni, és ami a legszembetűnőbb volt az a zöldség-gyümölcs részleg, ami kb 4-5 sorból állt és MINDEN, azaz minden kapható volt! Mindegy hogy melyik idény gyümölcse vagy zöldsége, behozzák, ha kell a világ végéről is, így aztán láttam paradicsomot Jordániából, gyönyörű nagy, tisztított sárgarépát Austráliából, friss málnát, illatos epret, görög és sárgadinnyét, chillei paprikát, mindenféle friss zöld fűszert, de a felét nem is ismerem… De ami utána jött az még ezt is überelte, egy hatalmas halas pult, ahol jégen hűtött friss halak és tengeri kütyük tömkelege feküdt békésen kiterítve :))
Amúgy azt Zsolt is mondta, hogy a céges “menzán” gyakorlatilag minden nap van vmi hal, úgyhogy azt gondolom “jó helyre kerültem” 🙂
A húgomnak meg csak annyit üzenek, hogy a Carrefour-ban kapható a kedvenc amcsi mogyoróvajas csokid a Reese’s is, úgyhogy majd viszek Neked haza nyáron egy kartonnal 🙂

Na mára ennyit, pár nap múlva jelentkezem a első munkahelyi élményekkel!

Addig is legyetek rosszak, élvezzétek a magyar tavaszt!! 🙂

Szerző:

blondie

Egy optimista, jókedélyű, nyitott, kalandvágyó Szőke Nő, aki gondolt egyet és maga mögött hagyta a számára oly sokáig biztonságot jelentő, jól letaposott ösvényt, a konvenciókat és új kihívások után nézett egy Magyarországtól 4000 km-re fekvő, mesés és izgalmas közel-keleti országban, Katarban, ahol minden megtörténhet, és mindennek az ellenkezője is... A mottóm: " Ha nem feszegeted a határaidat, sosem tudod meg ki is vagy valójában" /Coelho/

2 hozzászólás “Az első benyomások…” bejegyzéshez

  1. Szia!
    Nem tudod véletlenül hányan vagyunk magyarok Dohában?
    Lilla

    1. Szia Lilla!

      Ezek szerint 1-gyel többen, mint amennyit én ismerek 🙂 Viccen kívül én 300-400 közötti számról tudok, a forrás a kinti nagykövetség, de személy szerint én kb 30-35 magyart ismerek.
      A többit priviben 🙂

      Üdv,
      Blondie

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.